Mi a komposzt? A komposztálás fogalma

Komposzt az a morzsalékos, sötétbarna színű földszerű, magas szerves anyag tartalmú anyag, amely szerves hulladékokból, maradványokból, mikro- és makroorganizmusok tevékenységének hatására jön létre, megfelelő hatások mellett (oxigén, nedvesség, szén/nitrogén arány, pH, hőmérséklet).

A komposztálás ellenőrzött körülmények között, a szelektíven gyűjtött biohulladék, oxigén jelenlétében történő autotermikus és termofil biológiai lebomlása természetes folyamatának és a szerves anyagok újrahasznosításának ötvözete, amely során humuszban gazdag, feldúsított földet kapunk:
ezt nevezik komposztnak.

Házi komposztálás

A saját tevékenységből származó biohulladék (konyhai nyers növényi hulladék) saját kertben történő komposztálása, valamint a kész komposzt saját célra történő felhasználása.
A természetben is lejátszódik a komposztálás folyamata. Lombhullató erdőben járva a vastag avartakarót megvizsgálva tapaszatlhatjuk, hogy a mélyebb rétegek felé haladva a levelek egyre inkább „földszerűek”.
Ezt a folyamatot felgyorsítva, ellenőrzött körülmények között végezve beszélünk komposztálásról.

A komposztálás alapszabályai

A komposztálással nemcsak a kert talaját javítjuk, hanem a környezetet is kíméljük. Elég nehéz elrontani, különösen, ha követjük az alábbiakat.
A jó komposzt elviselhető szagú, és csak ritkán csalogatja a nemkívánatos állatokat. A halom kialakításának, valamint a komposztföld hasznosításának kérdéseire az alábbi alapszabályok adják meg a választ:

1. A komposztálandó anyagokat ne földbe ásott gödörbe gyűjtsük, hiszen akkor nem szellőzik kellően át. Levegő nélkül a komposztból rothadó szemétdomb lesz.
2. A természetes talajon álló, épített, felül nyitott komposzt a megfelelő. Alulról bejutnak a földlakó élőlények (pl. giliszták), oldalról átjárja a levegő, felül pedig könnyedén utántölthetjük.
3. Ha műanyaghordóból alakítunk ki tárolót, a hordó oldalába (pl. forró késsel) vágjunk nagy szellőzőnyílásokat, nehogy rothadásnak induljon a hulladék.
4. A komposztálandó anyagokat érdemes rétegesen elrendezni. A metszésből származó nagyobb gallyakat rakjuk legalulra, erre következzen az egyre finomabb fűnyesedék. Tömöríteni nem szabad. A magvaikkal később kárt okozó gyomnövényeket célszerű a halomban középre besorolni, mert ott magasabb a hőmérséklet és tökéletesebb a korhadás.
5. A rovarokat és egyéb nemkívánatos állatokat csalogató anyagokat a komposztálás után nyomban fedjük be földdel. Ha erre nincs mód, inkább mondjunk le a hasznosításukról.
6. A korhadás elősegítésére néha adhatunk a komposzthoz egy lapát kerti földet, kőport, vagy már korábban érett komposztot, amely gyorsíthatja az érési folyamatot.
7. A komposztnak és a benne élő parányi lényeknek nedvességre van szükségük. Célszerű ezért árnyékos helyet választani, és ha nyáron mégis kiszáradna a komposzt halom, akkor egy kanna vízzel újra átnedvesíteni.
8. A túlzottan nedves komposzt sem ideális, ugyanis a hézagokat kitöltő víz gátolja a szellőzést, így rothadási folyamat indulhat be a halom belsejében. Az állandóan nedves környezetet a giliszták sem kedvelik.
9. A feltöltött komposzthalmot fedjük be az ősszel összegereblyézett avarral vagy szikkadt fűnyesedékkel. A jól szigetelő növénytakaró elősegíti a komposzt bemelegedését, megakadályozza a kiszáradását és csökkenti a heves záporok alkalmával tapasztalható tápanyag-kimosódást.
10. A komposzt egy teljes évig érik. Ha gondosan rétegeztük egymásra alkotóelemeit, nem lesz más dolgunk, mint várni a minél alaposabb korhadást. Egy év elteltével egy durva rostával válasszuk el a morzsás szerkezetű humuszos komposztot az épen maradt növényrészektől, és dolgozzuk be a kerti ágyások felső pár cm-es rétegébe.

A komposztálás megkezdése előtt érdemes elbeszélgetni a szomszéddal. Tisztázzuk, hogy őt nem zavarja-e új projektünk, netán vannak-e már tapasztalatai e téren. Akár a közös(ségi) komposzt ötletét is felvethetjük...